A múlt és a jelen
Sziasztok!
Erika
vagyok,14 éves.Az életem nem indult könnyedén,ugyanis a vérszerinti anyukám a budapesti
klinikán megszült,és egy nappal később ott is hagyott.Ezt kisbabaként
természetesen nem éreztem és nem tudtam,erre nem emlékszem egyáltalán.Anyukámról
neveztek el,ő is Erika.1 hónaposan kerültem csecsemőotthonba,mert addig
rengetegszer voltam beteg.Fél éves koromban nyilatkozott anya,hogy nem mond le
rólam.Nem is mondott le rólam.Küzdött értem,kialakította a nekem szükséges
életkörülményeket.1 éves koromban eljött értem Budapestre,és hazavitt magához
Mosonmagyaróvárra.13 éve élek Mosonmagyaróváron.Szeretek itt lenni,mert itt él
a legjobb barátnőm,aki az osztálytársam is volt általános iskolában,őt
Rebekának hívják.Az ő anyukája,Klári,és az én anyukám a legjobb barátnők
azóta,mióta megismerték egymást még középiskolában.Kláriékkal egy héten
többször is találkozunk,ritka az a hét,amikor egyáltalán nem látjuk őket.Van,amikor
ők jönnek át,és van,amikor mi megyünk át.Rebeka apukája,Miklós kint dolgozik
Németországba,pontosabban Heidelbergbe 3 hónapja.Rebekáék hamarosan költöznek
ki hozzájuk,sajnos.Anya és én ketten vagyunk csak,a vérszerinti apukámat nem
ismerem,de valahogy nem is hiányzik.Anyának persze mondogatom,hogy kellene egy
testvér,de még nem találta meg a számára ideális partnert,aki velem együtt
fogadná el őt.Nagyon jó kapcsolatom van anyával,ennél jobb kapcsolatot egy
rossz kezdet után nem is lehet elképzelni.
Örülök,hogy
végül így alakult az életem.Az általános iskolai ballagás után most várjuk a
felvételi eredményeket.Egy győri szakközépiskolába jelentkeztem Rebekával
együtt.Remélem mindkettőnket felvesznek.Bejárósok leszünk!
A szerző megjegyzései:
[Ebben a bejegyzésben megismerhetitek
Erika múltját!]
Link a történet ismertetőjéről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése